madarak röpte
mintha egy hang azt mondaná,
negyvenhét templomkert vonja
ezüstbe a tájat, néma
oltár fölött táncol az ősz,
brácsahúr térdel távolabb,
vonósnégyesből tépte ki
hajnalban a szél álmait
a valóság neve, halott
madarak röpte karcolja
az árnyék emlékezetét
negyvennyolc valóság téved
ősszel a templomkertbe, szed
valami gyógyszert a lényeg,
oltár fölött madárfészek,
vonósnégyesre két jegyet
keresztrejtvénnyel nyerhetek,
háromszögekből teremtett
kerek világot a kezdet,
brácsahúr sebe az ének
negyvenkilenc, a színészek
időnként azt hazudják, hogy
a színészek nem hazudnak,
templomkert, oltár, brácsahúr,
vonósnégyes, felsorolás,
boldogság, tévedés, angyal,
a valóság neve látszat,
a látszat kezdete halott
madár, nyelv és lángnyelv, ötven
egész, pócsmegyer, huszonegy
december tizenöt, szerda,
részletekben nem hiszek,
részletek nem nincsenek,
kezdetemben ott a vég,
köralakú időkép,
teremtetlen teremtés
teremtője a kertész,
rendet tart az értelem,
nevess te is versemen
giccseket írok hexameterben,
szűz szemirámisz minden
versben az angyal, a nő,
aki táncol a kertben,
nincs neki szárnya, se szirma,
se csöndje, a szó a valóság,
fákat rajzol, mintha papírból
volna teremtve kert, boldogság,
tükre a múltnak, álom, igazság
mintha madárszárny
válna virággá,
szirma virágnak,
szűz szemirámisz
táncol a kertben,
mint a verőfény,
átbucskázik
az égen a hajnal,
nincs szava csöndnek
vége
szemirámisz ötödik rajza
a kertről, nincsenek szavak,
a halhatatlanság elkerül,
a csönd árnyéka meztelen,
hideg kígyóbőrt melengetek
duzzadó melleim között,
a bennem haldokló idegent
mosolyom függönye fedi,
kerüli az idő az örök
dolgokat, mint a halottak
feltámadását a rothadás,
egy másik változat szerint
nem tükröződik az angyalok
magánya a hallgatásban
*
szemirámisz hatodik rajza
a kertről, a mondat árnyéka
a papírra fröccsen, hajnalban
megérinti a fáradt hajnal
meztelen ujját a hajnali fény,
lerajzolni egy mondatot,
ruhátlanságba öltözteti
csupaszságát az elevenség
enyészete, hasonlóságra
hasonlító hasonlatok hű
havazása hív hevesen, hogy
helyettük hűtsem a hevedert,
ez mégis a rabszolga verse,
stílusa módfelett alantas
*
szemirámisz hetedik rajza
a kertről, itt most valaminek
vége van, levetkőzik a csönd,
lerajzolom, amit nem lehet,
növények tövébe növények
neve térdepel, láthatatlan
angyal szárnya a kifeszített
idő, ruhát cserél a béke,
megérzi a majdnem véletlenÚ
vágy az önfeláldozás szagát,
tévedhetetlen a boldogság,
örök dolgok között suhan el
árnyéka a lehetőségnek,
bárány vérében papírhajók
(Megjelent az Alföld 2022/10-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám munkája.)
Hozzászólások